Lux Aeterna Fény-Hang-Lézer-Színház

Lux Aeterna Szinház 1982 óta

 

ŰR KORSZAK MŰVÉSZETEÍ FELÉ. Bemutatjuk a Lux Aeterna Színházat.

36o-fokos-hang-feny-muveszeti dimenzio

AHOL A GRAVITÁCIÓ NEM LÉTEZŐ FOGALOM

360-fokos művészeti lézer-fény-hang-zene dimenzió


Lux Aeterna Színház: az űrkorszak művészete felé

lux-aeterna-lezer-latvany

A Lux Aeterna Színház mint önálló művészeti jelenség 1982 óta működik, és ebben a műfajban a mai napig a világon egyedülálló jellegű intézmény.


A jövő misztériuma

 Az, amit ma a Lux Aeterna Színház kínál, bátran nevezhetjük az űrkorszak művészetének. Ezt a jelenséget egyesek hajlamosak hirtelen kulturális átfordulásnak, míg mások különösen érdekes attrakciónak nevezni. Maguk a feltalálói egyszerűen – minden pátosz nélkül – Fény-Hang-Színháznak nevezik. Egyet bizton állíthatunk: ez az, amiről az egész művészvilág álmodozott az utóbbi 40 évben.

Eugén Kurmasov, kulturológus, 2003


Az űrkorszak művészete felé (folytatás)

Már sok éve annak, hogy a híres brit rendező Peter Brook színpadi látványok új formáiról ábrándozott és írt egy könyvet, Szétszakított tér címmel, melyben egy színészek nélküli színház ötletét dolgozta ki, egy színházét, ahol a szereplők a zene, a hang, a fény és minden más kifejező eszköz lennének. Nem sokkal később, a 80-as években Brook eszméit Anatolij Vasziljev karolta fel, aki a saját színházi műhelyében próbálta ezeket az elméleti példákat életre kelteni. Igaz, sem maga Brook, mint a koncepció atyja, sem a vitathatatlan zseni Vasziljev sem tudott mutatni bármilyen valóban jelentős alkotást ebben az irányzatban.

Kisérleteik csak egy szük körben keltettek érdeklődést, a szakmabeli profik körében, akik számára a színház mindenek előtt tudományt jelent, „művészetet a művészetért”. Bár ez a tény kicsit sem csökkenti a fent említett rendezők érdemeit.

Maga Vasziljev publikálta cikkét ennek a problematikának szentelve valamikor a 80-as évek közepén a Mozi művészete c. lapban. Ebben Vasziljev mit sem sejtve, maga válaszolja meg saját kérdéseit. A rendező arról ír, hogy majdnem teljesen lehetetlen felépíteni egy teljes értékű előadást élő szereplő nélkül úgy, hogy az elhomályosítsa a hagyományos színházat, ahol minden az ember köré épül. Továbbá azt hangsúlyozza, hogy ennek az elméletnek nagyobb esélye van érvényesülni egy másik művészeti ágban – a mozgófilmben, mivel ott a lehetőségek jóval szélesebbek.
Tulajdonképpen, már ezekből az állításokból két fontos dolog válik érthetővé. Először is, tévednek azok, akik úgy viszonyulnak majd Brook elméleteihez, mintha azok színházi teóriák lennének – a szó egyenes értelmében. Brook azzal, hogy kihúzza a színészt a színházi előadásból, szembefordul a színházzal mint olyannal. Vagyis egy teljesen új és független művészetet ajánlott, amihez új és független megközelítés kell.

A Lux Aeterna Színház történelme és vívmányai – a legjobb példa arra, hogy a tudomány nem támaszkodhat csak a laboratóriumra, és a művészet nem korlátozódhat csak a galériára vagy színházra. Az, hogy ma valami érdekeset és meghökkentőt alkossunk a kultúrában, csak abban az esetben lehetséges, ha egy alkotói térben van jelen a haladó művészi gondolat és a fiatal kibernetika. Klim, a moszkvai színházi avantgardista egy orosz színházi lapnak válaszolva egyszer megjegyezte, hogy a legtöbb kortárs rendező nem akar figyelmet fordítani a művészi intellektus megjelenésére, ezért egyszerűen arra ítéltettek, hogy a közeljövőbe elfoglalják „kitüntetett” helyüket a világkultúra peremén. Igaz, Klimnek ez a kinyilatkozása valószínűleg nem vonatkozik Daniel Freedmanra, a lux aeterna rendezőjére és művészeti vezetőjére. A mai napon kollégáival a közönség ítéletére bízzák új gyermeküket, a Tejutak megrészegülése c. előadást. A nézők egyórás kozmikus utópiába merülhetnek, melynek fő képeit lézerek, holografikus objektumok segítségével, zenei hangok és zaj-effektusok térbeli mozgatásával képeznek. Ennek a színháznak a szereplője nem az ember. Ez az a művészet, amelyben egyáltalán nem lép fel az ember. A FénySzínház szereplőjének azt a képet nevezhetjük, mely egy audiovizuális szintézis következtében keletkezik. És különösen érdekes ezt figyelemmel kísérni.

Amit ma a Lux Aeterna Színház kínál, bátran nevezhetjük az űrkorszak művészetének.
De igazságtalan lenne megfeledkeznünk Alexander Szkrjabinról is, aki életútja vége felé megírta a Prometeusz c. szimfonikus költeményt, melyet kifejezetten a zene és fény szintézisének ötlete szült. A Lux Aeterna munkája sok szempontból adózás Szkrjabin zsenije előtt, aki azt írta: „Egész úton eksztázisban vagyok, végre önmagamra találtam”.

Úgy tűnik, a művészet új impulzust fedezett fel önmagában, amely visszavezetheti az egészséges működéshez, és új felfedezéseket hoz.

Bár a Tejutak megrészegülése c. előadásnak mégis csak van egy komoly hiánya – a fináléja, amely a visszatérésedet kíséri a valós világba, ami erősen különbözik attól a világtól, amelyben még öt perce voltál. Katarzis?

(Eugén  Kurmasov)


A művészi hang és művészi fény

Fő elvének tartja: a művészi hang és művészi fény tökéletes anyag egy önálló művészeti alkotás létrehozásához. És ezt a jövőben sem tagadja meg. A színház hitvallásának tartja: lehelletfinom érzések új világának feltárását, melyeket nem képes érzékeltetni egyik ma létező művészeti ág sem.

in-one-lux-aeterna

A tudomány, a mai technológia és a művészet fúziója.


Lux Aeterna Színház archivum.

Éjszakai Színjáték a Munkácsi Várban, a csillagok és a Hold alatt élő tűzzel.

munkacsi-var

2003 nyara, A Munkácsi Vár. Elmondhatjuk, hogy majdnem mintha egy nagy planetáriumban éreztük magunkat. Az ég teleszórva csillagokkal, élénken világított a Hold – ideális kupola, csak kicsit nagyobb. „Kölcsönkértünk” néhány szakasz katonát a helyi laktanyából és három színésznőt a drámai színházból. És ez alatt a természetes kupola alatt, a város fölé magasodó vár udvarán néhány egyszerű eszköz segítségével (zenei zörejek, hangok,  dallamos deklamálások, valamint gyertyák, mécsesek, fáklyák, ventillátorral szertefújt faszén szikrák…) egyetlen élő dialógus nélkül sikerült teljesen elnémítani és elvarázsolni a nézőket, saját szavaik szerint – amit véletlenül hallgattunk ki az előadás után – sikerült megjárniuk a sötét középkort, megérezni szellemét, – Freedman Dániel, rendező.


Az első 360 fokos lencse legelső színházi világ premiere

A Lux Aeterna Színház volt az első, aki bemutatta a 360 fokos lencsét mint ötletet egy 360 fokos színház létrehozásának.

Figyelembe véve ezt az ötletet, a Lux Aeterna kifejlesztett és folyamatosan fejleszt egy sor fogalmat (Gyógyászati Színház, Relaxációs Színház, Meditátiv Színház, Hang Színház, Break-Station Színház, Szaniter Színház) az orvostudomány gyógyszermentes való alkalmazás terén.

lux aeterna and greguss pal   1989, Ungvár, Kárpátalja, Zenei és Dráma Színház

Greguss Pál, Professzor, az akusztikus hologram feltalálója, NASA-díjas, 360 fokos lencse feltalálója (más néven PAL lencse): a Lux Aeterna Színház kreativitásával való találkozás volt számomra az igazság pillanata, ugy mint például a NASA-val való együttműködés.